Véndiákos kérdezz-felelek (4). Aki kérdez, Fehér Imola, aki válaszol, Ács-Muhi Klára.

— Művészet — mennyi mű és mennyi valódi van benne? Milyen szemmel kell a világot nézni, hogy meglássuk, mit is rejt valójában?

— Egy híres görög filozófus szerint, a művészetnek annyi értelme sincs, mint egy pohár víznek a leves mellé. Mivel mű és nem valódi, csak 2 dimenziós, és különben is, ki akarná megmásítani azt, ami természetesen teremtett. Én viszont úgy vélem, hogy egy művészeti alkotás arról szól, hogy hogyan látja meg a világban a szépet, az igazat egy különleges látásmóddal rendelkező ember, az alkotó. Ezt a szépet megmutatva egy alkotás formájában azoknak, akik még nem vették észre mit is rejt a világ valójában.

— Alkotás közben úgy tűnhet, megáll az idő. Te miben méred az időt?

— Annak örülnék a legjobban ha semmiben nem kellene mérni az időt, mert annyira elszomorítóan relatív. Van, hogy egy festményen dolgozva órákat eltöltök és mégsem haladok vele. Viszont van, hogy csoda szerűen működik az ecsetem és megy minden magától, közben rengeteget fejlődik a kép.

— 18 év. Vajon mit rejt a következő 18? Mik a terveid? Hova tovább jövőre?

— Nekem is hihetetlen. Eddig gyerekként néztem fel a 18 évesekre, mostmár én vagyok annyi. Rengeteg terv vár megvalósításra, lehet a felét nem is lehet megvalósítani (bízom benne, hogy meg lehet), viszont ezeket még annyi tényező befolyásolja, hogy semmit nem mondhatok biztosan. A lényeg, hogy jelenleg minden, úgy érzem, rendben van.

— Mennyi tanulás, gyakorlás, vázlatkészítés áll az idei tárlat festményei mögött? Az alkotómunka melyik lépését szereted a legjobban?

— Az idei tárlaton kiállított képek közül néhány még a korai szakaszban készült, aztán utólag átfestettem. Mindenképp nagyon sok vázlat, gyakorlás, rutin áll mindegyik hátterében. Sokszor volt, hogy napokig nem csináltam mást, csak egész nap festettem. Viszont azt is tudom, hogy ezeknek bőven van még hova fejlődnie. A legkedvesebb rész a folyamatban az, amikor nem csak feladatszerűen festem fel a vonalakat, hanem elkezdem szeretni, amit csinálok. Ez a legnagyobb fizetség, amit egy alkotó kaphat.

— Az alkotó ember folyamatosan az önismeret útján jár. Nehéznek vagy könnyűnek éled meg ezt az utat?

— Az elején nehezebb volt, mint most. Most viszont talán azért még nehezebb, mert kibővült a kör, amiben azt láttam, mennyi mindent nem ismerek még.