Ismét szegényebbek lettünk egy baráttal, egy társsal. Betuker Pétert, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség egyik alapító tagját veszítettük el. Bár egy ideje már nem Szatmárnémetiben élt, ezer szállal kötődött szülővárosához és iskolájához, a „Magyar Lici”-hez. Hűséges, elmaradhatatlan résztvevője volt a Véndiáktalálkozóknak, amelyeken mindannyiunkat megörvendeztetett fellépéseivel is. Sokan tőle hallottuk először a „Csak egy kék színű virág”-ot, amely ma is a Kölcsey Ferenc Főgimnázium himnusza, de neki válaszoltunk Igen-nel, akkor is, amikor azt kérdezte a színpadról: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?”
Játszótársunk voltál, Péter, és hisszük, hogy most is játszol tovább!
Február 4-én került megszervezésre Szatmárnémetiben a jubileumi, X. Megyei RMDSZ Böllérverseny, amelyre a Véndiákszövetség csapata is benevezett, s Varga Péter irányítása alatt igyekeztünk ízletes ételeket készíteni, illetve a disznót szakszerűen feldolgozni. Szombat reggel hamisítatlan disznóvágási időjárás köszöntött bennünket az Aushopping parkolójában. A hóesésben mind a 37 csapat türelmesen várta, hogy megkapja a szervezőktől a sertést, melyet aztán mindenki igyekezett legjobb tudása szerint feldolgozni, a hagyományok betartásával. A szervezők és a zsűri tagjai többször végigjárták a csapatok standjait, és igyekeztek átfogó képet kapni a teljes folyamatról.
Csapatunk a disznó perzselésekor még nem volt túl népes, de mindenki tette a dolgát, és ott segített, ahol arra szükség volt: a disznó perzselése, a vízhordás, a reggeli kóstoló előkészítése, a hagyma és a zöldségek előkészítése, a forralt bor ízesítése, a forró kávé biztosítása, ám ezek mellett maradt idő tartalmas beszélgetésekre, rég látott ismerősökkel közös emlékek felidézésére is. Sátrunknál a jó szó mellett népszerűnek bizonyult a fából készült hurkatöltő is, melyet sokan megcsodáltak, lefotóztak. Az idő haladtával csapatunk egyre népesebb lett, a feladatok megoszlottak és jóhangulatú beszélgetéseknek adott teret sátrunk. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen az erős szél a sátraink ponyváit veszélyeztette, a „konyhafőnök” irányításával, elkészült az ízletes májas, illetve véres hurka, a kolbász, készült toroskáposzta és orjaleves, illetve illatozó flekken és sült hasalja is. A disznóvágás elengedhetetlen kelléke a fogó pálinka és a forralt bor, melyről természetesen csapatunk sem feledkezett meg. Az elkészült „disznóságok” színe-javát a zsűri elé vittük, majd közösen megebédeltünk és cinkos mosollyal nyugtázhattuk, jó munkát végeztünk, jó hangulatú napot tölthettünk együtt. Standunk összepakolását már viharos széllökések közepette fejeztünk be. Közben a díjátadóra is sor került. Csapatunk kapta a Legszervezettebb csapat különdíjat, míg szilvapálinkánkat és forralt borunkat arany díjjal jutalmazta a zsűri. Tartalmas napot tudhatunk magunk mögött, melynek eredményeként nemcsak ízletes ételeket készítettünk és kóstoltunk, hanem csapatunk is összeforrottabbá vált.
A Véndiákszövetség képviselői is elhelyezték a megemlékezés koszorúját a Kölcsey Ferenc szobor talapzatán a Himnusz befejezésének 200. évfordulója emlékére szervezett ünnepségen.
