Szatmárnémeti Véndiákszövetség



Ne csökkenjen jövőre az osztálylétszám!

by Eni - October 16th, 2021

Egy év kihagyás után szervezték meg a Véndiáktalálkozót, mely a pandémia miatt családias légkörben zajlott, ám a találkozás örömét ez sem zavarhatta. A köszöntőbeszédekben megfogalmazódott: jövőre úgy találkozzunk, hogy ne csökkenjen az osztálylétszám!

Sógor Beáta

Augusztus 28-án a Szatmárnémeti Református Gimnázium adott otthont a Véndiáktalálkozónak, melyet egy év kihagyás után szerveztek meg ismét. A járványügyi helyzet miatt rendhagyó találkozó volt, hiszen az események egy napra korlátozódtak, délelőtt az osztálytalálkozós osztályok osztályfőnöki órájával kezdődött a szatmári véndiákok körében népszerű esemény, majd a 17 órakor kezdődő hivatalos programmal folytatódott. A Szatmárnémeti Véndiákszövetség szervezőbizottsága idén úgy döntött, hogy 500 főre korlátozza a résztvevők számát annak érdekében, hogy be tudják tartani az egészségügyi előírásokat. S bár családiasabb hangulat uralkodott az iskola udvarán, a találkozások melegsége, kedvessége most is belengte a teret, s ismét bebizonyosodott, hogy nagyon fontos szerepe van a Véndiáktalálkozónak Szatmáron.

17 órakor a szatmárnémeti 44-es számú Dsida Jenő Cserkészcsapat egyik tagja becsengetett, majd a Véndiákszövetség, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Szatmárnémeti Református Gimnázium zászlói vezették fel az osztályok felvonulását. Elsőként a 71 éve érettségizett Nagy Dezső, illetve a 70 éve érettségizett Kruzlics János vonult be. Nagy Anikó műsorvezetővel való beszélgetésükből kiderült, hogy szívesen gondolnak vissza diákéveikre, és ha az iskola környékén járnak, megállnak előtte emlékezni. Ezt követően a 65, 60, 55, 50, 45, 40 és 20 éves érettségi találkozós osztályok vonultak fel és elmondták, örülnek, hogy idén sikerült megszervezni a Véndiáktalálkozót, hiszen ezáltal lehetőségük adódik találkozni rég nem látott osztálytársakkal, évfolyamtársakkal, egykori pedagógusokkal, kedves ismerősökkel. Volt olyan, aki frappánsan megjegyezte, hogy szeretne minél többször részt venni a Véndiáktalálkozón, ám amikor erre már nem kerülhet sor, a lelke biztosan akkor is ott lesz majd.

Köszöntőbeszédek

Az osztályok felvonulását követően elhangzott egy rövid ökumenikus vallási szertartás melyet Varga Szilárd református lelkipásztor és Daly Attila, a szatmárnémeti székesegyház káplánja tartott. Varga Szilárd az Apostolok Cselekedeteiből olvasott igét, majd ez alapján kihangsúlyozta, hogy jó nekünk itt lenni, még akkor is, ha a háttér ronda — a felújítás alatt álló iskolaépületre utalva —, ám biztos benne, hogy a résztvevők a lelki háttérre figyelnek, amely ide hozta őket több száz, több ezer kilométerről. Kihangsúlyozta, hogy fontosak ezek az alkalmak, hiszen megtartó erő ott alakul, ahol felekezettől függetlenül együtt tudnak lenni az emberek. Daly Attila röviden visszaemlékezett saját diákéveire, az akkor átélt Véndiáktalálkozókra, majd a Példabeszédek könyvéből olvasott fel egy idézetet, ennek magyarázatában pedig rávilágított arra, hogy hétköznapi életünket boldogan tudjuk élni, ha a bölcsességet elsajátítjuk, ezért hát legyünk olyanok, mint a hangyák, kitartók a felkészülésben, olyanok, mint a szirti borzok, akik otthont, közösséget teremtenek, olyanok, mint a sáskák, akik rendezettek, képesek kiállni az értékeikért, és olyanok, mint a gyíkok, akik sebeik ellenére képesek továbbmenni, felállni és harcolni. Az ökumenikus szertartás imával ért véget.

Ezt követően Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke egy Michael Ende-idézettel és nagy szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Visszaemlékezett arra, hogy 2019. július 30-án úgy búcsúztak el, hogy „Viszontlátásra, jövőre veletek, ugyanitt!”, ám a 2020-as esztendőben a világjárvány beleszólt a terveikbe, s az élet kicsit másként alakult. „Tavaly a kerek évfordulós osztályok a technika segítségével találtak egymásra, s az interneten keresztül órákon át beszélgettek, mégsem volt olyan, épp az ‘otthonérzés’ hiányzott, az a sziget, ami a Véndiáktalálkozókon kialakul, az a sziget, ahol az emlékezés és összetartozás légkörében örülhetünk egymásnak, erőre kapunk, töltekezünk. Ez is egy formája volt a találkozásnak, de nem volt az igazi. Ezért idén, ha megszorításokkal is, a résztvevők számára kényelmetlenségekkel és sok-sok bizonytalansággal, de létrejött a személyes találkozás. Itt vagyunk, nem adjuk fel” — fogalmazott Gönczy, aki rávilágított, hogy mindenki, aki eljött a találkozóra hálával gondol tanáraira, nevelőire, akiktől gazdag útravalót kapott, amiből jól tudott gazdálkodni élete során. A szombati nap tehát erről szólt, a nosztalgiázásról, a régen látott barátok egymásra találásáról.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei szervezetének elnöke beszédében rávilágított, hogy ő 30 évvel ezelőtt ballagott, s azóta magánemberként és nem hivatalos személyként minden Véndiáktalálkozón részt vett. Arra is kitért, hogy most a háttér kicsit zavaró lehet, de az iskola felújítása is azt jelzi, hogy egy fejlődő térségben élünk, és remélhetőleg jövőre már vírus és létszámszabályozás nélkül, egy megújult, szép környezetben lesz lehetőség a találkozásra. Végezetül azt kívánta, hogy jövőre úgy találkozzanak, hogy ne csökkenjen az osztálylétszám.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő elmondta, hogy ő 23 éve érettségizett, és mindig örül annak, hogy részt vehet a Véndiáktalálkozókon. Abbéli reményének adott hangot, hogy jövőre már a megújult épület ad otthont a találkozónak. Végezetül rávilágított: hisz abban, hogy a közösség, mely évről évre összegyűl az ország határain belülről és kívülről, az jelképezi legjobban a szatmári magyarság összetartó erejét.

Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, elismerően szólt a Véndiáktalálkozó szervezőbizottságáról, majd azt kívánta, hogy legyen tartalmas a találkozás.

Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője is köszöntötte a véndiákokat, kihangsúlyozva, hogy megtévesztő a véndiák kifejezés, hiszen a találkozások alkalmával mindenkinek az az énje kerül előtérbe, mely az iskolapadban volt. Az építkezésre utalva kihangsúlyozta, hogy az az életet, a jövőt jelenti, jelen esetben pedig azt tolmácsolja, hogy a magyar iskolának, a magyar szónak van jövője Szatmárnémetiben. Kitért ugyanakkor arra, hogy a Kölcsey Ferenc Főgimnázium több évfordulót is ünnepel, s ennek kapcsán egy jubileumi évkönyvet is kiadtak, melyet a Véndiáktalálkozó keretében be is mutatnak. Az igazgatónő kihangsúlyozta, hogy a megyeközpontbeli három magyar líceum együtt és jól összefogva tud dolgozni az itt születendő és felnevelendő gyerekek jövőjéért.

A találkozás öröme

A beszédeket követően Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke, illetve Tóth Géza alelnök egy-egy virágcsokorral köszöntötték a legidősebb véndiákokat: Gönczy Ágáthot, Nagy Dezsőt és Kruzlics Jánost, utóbbi a Véndiáktalálkozó aktív szervezője is. A megható pillanatok után a Véndiáktalálkozó hivatalos része koszorúzással ért véget, és kezdetét vette a kötetlen program, amelyen a beszélgetések, nevetések kapták a főszerepet, de a nótaszó és a már megszokott Véndiák-koncert Vargáékkal sem maradt el. A családias légkör és a szomorkás idő ellenére ismét egy szívet melengető eseményen vettek részt a szatmári véndiákok.

Forrás: Szatmári Friss Újság

Az osztálytalálkozós osztályok tagjai örültek a viszontlátásnak

A szatmárnémeti 44-es számú Dsida Jenő Cserkészcsapat egyik tagja becsengetett

A legidősebb véndiákokat, Kruzlics Jánost, Gönczy Ágáthot és Nagy Dezsőt köszöntötték

A Véndiáktalálkozók elengedhetetlen mozzanata a koszorúzás

Tartalmas köszöntőbeszédek hangzottak el a Véndiáktalálkozó megnyitóján

Ökumenikus szertartás és közös ima is a találkozók megszokott pontja

A Véndiákszövetség és a három, magyar tannyelvű megyeközpontbeli líceum zászlaja is bevonult

Fotók: A szerző felvételei