A Véndiáktalálkozók keretében a kulturális események jelentős szerepet kapnak. A 32. Véndiáktalálkozón július 13-án 17.30 órakor kerül bemutatásra Halmosi Sándor: Rubljov Rinpocse (A belső ikon) kötete, melyen az alkotó is jelen lesz. A szerzővel a kötetről Fehér Imola költő beszélget.
Halmosi Sándor (1971) magyar költő, műfordító, szerkesztő, matematikus.
Szatmárnémetiben született és érettségizett, tizenhat évig Németországban élt, az egyetemet Stuttgartban végezte. 2006 óta Budapesten lakik. Irodalmi tevékenységei mellett előadásokat tart a hagyományról, költészetről, nyelvről és jelképekről. Fontosnak tartja a költészet népszerűsítését, a kulturális párbeszédet, az irodalom és a képzőművészet összekapcsolását, 2016-tól tűzzománcozni kezd. Irodalmi és kulturális egyesületek alapítója, szalonok, műhelyek szervezője, a Magyar PEN Club (Budapest) és az Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia (EASAL, Párizs) rendes
tagja, a 2023-ban alapított Poets of the Planet nemzetközi költészeti hálózat
társalapítója. Szoros kapcsolatot ápol a világ számos költőjével és írószervezetével, számos nyelvre fordították. Műfordításaival és idegen nyelvű köteteivel együtt több, mint 40 kötete jelent meg. 2020 februárjában publikálta Ora et labora. Kiáltó szó a tiszta irodalomért című kiáltványát, melyet azóta 10 nyelvre fordítottak, és amely a világ szellemi válságának egy átvilágítási kísérlete, a hitelességen, a költői alapálláson és az írástudók felelősségén keresztül, – országoktól, nyelvi és társadalmi sajátosságoktól függetlenül. A poétikai korrektség szorgalmazója.
Magyar nyelvű kötetei: A démonokkal flancoló (2001), Napleány voltál (2002), Babérliget (2003), Mely a Salamoné (2004), Annapurna déli lejtőin (2006), Gileád (2009), Ibrahim (2011), Lao-ce szenvedélye (2018), Napszálkák (2020), Neretva (2021), Katharok (2022), Tantra és hőszivattyú (2023), Rubljov Rinpocse (2024).
A kötetről Halmai Tamás így ír: Halmosi Sándor legutóbbi verseskönyvei az apokalipszis esztétikáját az aranykorok emlékezetével dúsították. Merre vezethet innen még út, miféle tér nyílhat a szavak előtt, ha már nemcsak minden, de a mindenség is elmondatott? Néma kérdéseinkre csöndes válasz született, szintézises anyag került ki a költő műhelyéből: a Rubljov Rinpocse (A belső ikon) című kötet – ez az „Őrület ellen horganyzott fény” (Horzsolások) – magába sűríti a lírikusi pálya formanyelvi rétegzettségét, ugyanakkor a szellemtani elmélyülés még hathatósabb
eseteit nyújtja. Szentenciás kisszerkezetek, neoavantgárd képzethalmozások és élőnyelvibb, elbeszélő-morfondírozó, hosszú-félhosszú költemények hálózatos rendszere a kötet. Akárha égi szerelmek éneklőmestere küzdene meg a sárral bélelt és rozsdából összeszegecselt akusztikával: költészet képében mintegy a tisztánlátás szabályzata műveli ki magát egy egzaltált alázat nyelvén. Önismereti vallomásból próféciás szólamrend fejlik ki; angyal iránt meginduló szintaxis a földi fények osztályozását is elvégzi; a versnyelv mitopoétikus mozdulatai kultúrákat érnek át, égtájakat fésülnek egybe – „Mert belé vagyunk helyezve a
világba, mint / belénk a szomorúság és egymásnak öröme” (A fenntartható csodákról). Más szóval: „Az üdvtörténet folytatódik” (Domine Tiberius).