Kovács Sándor — Hatvan év után

Kovács Sándor egykori véndiák nem tud részt venni az idei Véndiáktalálkozón, de lélekben együtt van a 60. érettségi évfordulót ünneplő társaival. Ebből az alkalomból egy verssel köszönti egykori diáktársait.

Kovács Sándor — Hatvan év után

Hatvan éve történt, kicsengettek nekünk,

Azt reméltük akkor, hogy majd együtt leszünk.

Ott ülünk majd együtt, vár a régi padunk,

Elmondjuk majd akkor: Újra együtt vagyunk.

Eljött ez a nap is, becsengettek nekünk.

Régi emlékeink itt vannak most velünk.

Más teremben vagyunk, a pad sem a régi,

De az öreg diák mind ezt meg se nézi.

Nem számít a terem, nem a pad a lényeg,

Nekem az a fontos, hogy vagytok és éltek!

Akik most itt vagyunk, mindannyian élünk.

Bízunk a mában, a holnapban remélünk.

Sajnos vannak akik nincsenek már velünk,

Ha rájuk gondolunk, könnybe lábad szemünk.

Ott ahol ők ültek, üresek a padok.

Elképzelem azt is, hogy most velük vagyok.

Tanáraink hangját elmosták az évek,

Ha rájuk gondolunk, az emlékek szépek.

Egymásnak jelentünk, mert csak mi maradtunk.

Szomorúan szólunk, bánatos a hangunk.

Kedves osztálytársam! Jelentem, hogy élek!

Eljöttem, itt vagyok és hozzád beszélek.