Szatmárnémeti Véndiákszövetség



Véndiák- és tanárköszöntő

Elhangzottak megható köszöntő beszédek, égbe szálló, könyörgő imák,
És a hála sok szép koszorúja már mind méltó helyre talált
Most pedig újra Önök előtt áll a talán már ismert fehérhajú véndiák,
Hogy az idén is köszöntsön minden jelenlevő pedagógust, tanárt,

Sok éve már, hogy iskolába jártam,
Egy kisdiák a sok diák között;
A nagybetük előtt ijedten álltam,
S az egyszeregy álmomban üldözött.

De akkor én egy jóbarátra leltem,
S kigyúlt a fény, kinyílt a nagyvilág;
A két kezével formálta a lelkem,
Ma sem felejtem kedves, bölcs szavát.

Tanár úr kérem! Az évek messze szálltak,
Egy véndiák felelne most megint;
Az éveim MA osztályzatra várnak,
S nem kell pirulnom, hogyha rám tekint,

Mert,
Kijártam én az élet iskoláját,
S nem félek már, ha végső vizsga jön;
Mert volt sok szép napom, sok színes örömöm;
Tanár úr , kérem! Önnek köszönöm!

Sok véndiák gyűl évenként így egybe!
Van aki győzött, s van ki megbukott;
Az életünkben volt ezernyi lecke,
S ha nem készültünk, senki nem súgott.

Minden napunk egy ismeretlen képlet,
Felelni kell még sok-sok éven át;
Egy percre szívünk mégis visszaréved;
Köszönni néked régi iskolánk.

Tanár úr kérem! Az évek messze szálltak,
Egy véndiák felelne most megint;
Az éveink MA osztályzatra várnak,
S nem kell pirulnunk, hogyha ránk tekint

Mert,
Kijártuk mind az élet iskoláját,
S nem félünk már, ha végső vizsga jön;
Mert volt sok szép napunk, sok színes örömünk;
Tanár úr , kérem! Mindent köszönünk!

A szöveg hitelességét szavatolja
Kruzlics János